Élet és Birodalom

Millió meg egy dolog jut eszembe a világválság kapcsán. Törlesztőrészlet CHF-ben, munkanélküliség, nyomor, Európai alkonya. De ha ki kell választanom egy szimbólumot, akkor Bernard Madoff, senki más.
Minden amit tett híven tükrözi a kívül csillogó, belül rothadó modern gazdasági rendszert. És amikor Borsodban a paraszt bácsi nem érti, hogy aszály és kártevők híján mitől omlik össze a világ, hát igaza van.

Pedig Madoffnak semmilyen magyar vonatkozása nincsen, mármint leszámítva azt, hogy a pénz amit elcsalt kábé megegyezik a Magyarország éves költségvetésével. De nekem ő a csúcs, a probléma reprezentánsa, a kés hegye. Abból, amit tett tanulni kell, és hangozzék bármilyen banálisan örök mementóként kell kezelni. vagyis kellene.

Nem akarom unalomig elemezni az ügyet, egyrészt mert sokan megtették, másrészt mert az csak véletlen, hogy pont Madoff követte el a bűncselekményt, ami tulajdonképpen egy gigantikus pilótajáték volt. És az is csak véletlen, hogy egyedül ő ül börtönben.

Ezt a csalást ugyanis egy új világszemlélet tette lehetővé, és akik ezt az emberek tudatába plántálják, nem ülnek börtönben. Ők a lufiemberek, akik egész életükben lufikat gyártanak. Lehetnek gyártulajdonosok, és kopottas negyvenesek is, mert a szemléletük a bántó, nem a személyük.
Megvan az, amikor egy 10 éve nem látott ismerősöd megkeres, és élénken érdeklődik hogyléted létedről? Naugye. Aztán leültök egy kávézóba, te közös emlékeket idéznél fel, ő meg hirtelen termékekről, kötvényekről, gazdasági függetlenségről, és egy soha vissza nem térő alkalomról beszél. Az első alkalommal hallgatsz. A másodiknál felállsz, és egy szó nélkül kisétálsz, a harmadikra pedig el sem mész.

De persze a hülye te vagy. Lúzer, aki dolgozni akar. Ostoba és szűklátókörű barom vagy, aki nem éri fel ésszel, hogy most épp a paradicsomba akartak neked jegyet adni. Hogy hiszi-e a másik? Persze, hogy hiszi, testestül-lelkestül az új rendszeré.

Piócák ezek barátom. Ügyeskedők, mint akik a postán a sort meg nem látva odafutnak a pénztárhoz, ami épp most nyílt meg. Vallásuk, hogy mások  szorgos munkájából, aprópénzé váltott emberi kapcsolataiból kell megélniük, miközben ők egy irodában ülnek laza és roppant fontos üzletember benyomását keltve. Sosem érik ezt el, örökre csórók és számkivetettek a saját közegükben. Aztán kiutaznak Angliába és annyit hallasz, hogy nagyon jó állásuk van egy étteremben vagy mosodában. És tolják a facebookra izomból az okosságot, hogy ők végig ezt akarták, szegény ti akik ott maradtatok. Nem baj, legfeljebb büszkén mosogatja a koszos edényeket, míg rájön, hogy az idő száguld vele.

Miközben a korábban lesajnáltak egészen jól boldogulnak. De ők is érzik ezt? Vagy benne cseng azért a fejükben, hogy valósítsd meg önmagad, és nagyobb autó kell, és presztízs telefon? Egy részük valóban hajlandó lúzerként látni saját magát, a másik meg szarik az idiótákra. Érti, tudja mennyit ér, és hogy hol a helye, és adj neki öt évet, meg is találja. De ez az írás nem nekik szól, hanem a bizonytalanoknak.

A munkával összerakott pénzed a tisztességes pénz. Az, hogy nem nevetnek össze a hátad mögött, és nem húzzák tőled a szájukat az emberek, az a te gazdagságod. Hogy a kiszámíthatóság amire építesz engedi, hogy lakást vegyél, hogy családod legyen - az a te jövőd.

Minden mást hagyjunk meg csalhatatlan csalóinknak.